A csillagászati ősz kezdetén a budapesti Aranytíz kultúrház lovagterme adott otthont dr. Csámpai Ottó, felvidéki származású etnoszociológus, a Nagyszombati Egyetem nyugalmazott tanára előadásának, melynek aktualitását nem csak a professzor úr közelmúltban megjelent “Comenius újrafelfedezése” című könyve adta. A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület szervezésében ezúttal J.A Comenius, a világjáró gondolkodó világnézetén keresztül kalauzolta el a közönséget lelkes idegenvezetőként a felvidéki kutató, a 17.századi Magyarországra, mely időszak a magyar romlás korszakaként írta be magát történelemkönyvekbe.
Az impozáns, letisztult formavilágú belvárosi lovagterem széksorai több, mint 350 évvel Comenius, a nemzetek tanítójaként ismert, pedagógus és filozófus halála után szépen sorban megteltek a hallgatósággal, akik érdeklődéssel adóztak a megemlékezésnek. Születésének ideje, március 28-a, a mai Szlovákia területén a pedagógia napjaként ismeretes. 2022-ben, 430 éves kerek évforduló szolgáltathat indokot a majdani ünnepi felidézéséhez, mely a korábbiakban sajnálatos módon elmaradt.
A pedagógus sárospataki tartózkodása, ahová Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György feleségének meghívásának tett eleget, mérföldkőnek számított számkivetettségben töltött életútján. A gyalogosan megtett kilométerek kontinens szerte, akkoriban nem számítottak kivételesnek, az országutakat szegélyező gyümölcsfák táplálékul szolgáltak sokaknak, akik számára ez volt a közeledés természetes formája akkoriban, mely kép egy pillanatra megelevenedett a hallgatóság előtt is. Talán már közösen lépdeltünk az úton, nem volt idő és fizikai határok amik elválasztottak volna, mint ahogy konkrét fizikai határok akkor sem voltak, inkább csak egy ki-kinek fizet közmegegyezésen alapuló adóbeszedési forma jellemezte a vám-és határvédelmi rendszert.
Comenius Patakra az iskolát megreformálni érkezett, a kulturális és turisztikai szempontból ma is egyaránt jelentős helyszínre. Több utalást tesz a neveléssel és a művelődéssel kapcsolatban, melyben nehezményezi, hogy az egész királyság magyarlakta területén nem találni egy iskolát sem hazai tanítási nyelven, amelyben a gyermeket az olvasásra, a betűvetésre és a jó erkölcsökre tanítanák. Írásai nyomán kiderült, hogy szeme előtt a Habsburg uralom felszámolás lebegett, miközben behatóan foglalkozott az iskolával, és nyomdát is alapított a pedagógus.
Comenius kritikus szeretete többször fogalmazott meg életszerű, de ugyanakkor éles bírálatot Magyarországgal szemben, vagy inkább mellette, melynek a köznevelésben ma is aktualitása van. Élete céljául tűzte zászlajára, hogy az elromlott emberi tulajdonság megjavítását elősegítse és fényt vigyen oda, ahol sötétség honolt. Alapvető emberi jogként határozta meg, a műveltséghez való jogot, egyenesen az emberi természet ellen való támadásnak minősítette a tanulás ellehetetlenítését.
A Gentis felicitas, vagyis a nemzet boldogsága címet viselő beadványa, melyet II. Rákóczi György, erdélyi fejedelemnek címzett, a mai módszertan és ismeretelmélet szerint is nagyon jól felépített. Comenius tollából, közel négy évszázaddal ezelőtt, a következő nemzetmeghatározás fakadt:
“A nemzet azon emberek sokasága, akik ugyanazon törzsből származnak, a világnak ugyanazon a helyén (mintegy közös házban, amelyet hazának neveznek) laknak, egy nyelvet beszélnek és ezért a közös szeretet, az összetartás és a közjóra való törekvés fűzik őket össze.”
Elfajzott nemzetként jegyzi azt, mely önnön boldogságát nem tudja vagy nem akarja felismerni, és többször utal az irigység és gyűlölség jelenlétére a magyarság vonatkozásában, nem csak az okok feltárására, de azok orvoslásának szükségességére is kellő hangsúlyt helyezve.
Dr Csámpai Ottó lelkesítő idegenvezetésével lassan visszaérkezve a különleges időutazásról, egy interaktív, építő jellegű vitaest bontakozott ki a széksorok között, mely témái nem csak földrajzilag, de nyelvészeti szempontból is messzire vitték a beszélgetés fonalát. A levezető elnök, dr Csihák György, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület vezetőjének észrevételei nyomán, zárszóként egy kérdés kezdett lebegni a szellemi térben, melynek megválaszolása talán nem is annyira egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik, de annál inkább időszerű.
“Ki az a magyar?”
forrás: dr. Csámpai Ottó: Comenius újrafelfedezése
A gondolatokat lejegyezte: Ledniczky Éva