2020. Fergeteg havának 26-dik napján, a 64-es út mellett strázsáló számtalan ragadozó madár szolgált útjelzőként egy könyvbemutató helyszínéhez, melynek egy rendezett, otthonos hangulatú kultúrház adott otthont a nyitrai járásban. A nyitracsehi táblát elhagyva mindig egyre növekvő vágyakozással közelíti meg az úticélját az, aki ide visszatérő látogató. A léleksimogató zoboraljai dialektus, a ködbe burkolt szőlővidék, a szívélyes vendéglátás, a Jurta Látványtár kertjében őrzőtt turul-darabok, mind-mind lenyomatot hagynak az ember lelkében, s arra ösztönzik, hogy időről-időre visszatérjen erre a vidékre, ahol némi túlzással “mindenki Csámpai”.
Csámpai László: Kőből szívet készítek című műve mutatkozhatott be ezúttal Nyitracsehiben, mely alkalom méltó ünnepi keretbe öltöztette a Magyar Kultúra Napját is ebben az évben. A kultúrház emeletén mérnöki precizitással elhelyezett tömött széksorok előtt Dr. Csámpai Ottó, szociológus, író, a Szent György Lovagrend felvidéki nagypriorja idézte fel első találkozásukat a költővel. Lászlóban már akkor egy széles látókörű, művelt fiatalember személyiségjegyeit látta kibontakozni, és azonnal a mélyvízbe is lökte. Szerencsére Csámpai László jó úszónak bizonyult, és közösen létrehozták a Zoboraljai Apródok Közösségét, amelyben nem csak a harcművészetek elsajátítására nyílik heti rendszerességgel lehetőség, de nyelvi, történelmi és kultúrális értékeink őrzésének is méltó otthont ad ez a szerveződés.
Dr. Csámpai Ottó elismerő szavakkal méltatta a kiadvány gondozójának, a Püski kiadónak generációkon és világégéseken átívelő értékmentő munkáját, majd Földessy László, előadóművész pánsípjátékának szívhez szóló dallamai költöztek be néhány léleksimogató percre a közösségi térbe.
A művész úr Petőfi Sándor intelmeivel folytatta, a kivételes elkötelezettségről tanúbizonyságot tevő kis kötet felvezetését:
“Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.”
A tollforgatás művészete egy kétélű fegyver, mely különleges gyógyító, vagy éppen romboló képességekkel ruházza fel azt, akinek ilyen lélekfeladatot adott a kezébe a sors. Csámpai László szerény, egy kötetre való szelíd ébredésre szólító művei, gyógyírként szolgálnak a határokon átívelő történelmi sebekre. Nyomatékul, Földessy László vizuális játékra hívta a hallgatóságot, melyben egy szárnyait bontogató égi hírnök, egy ritka zoboraljai énekes képét festette a közönség elé, aki kerecsen – tollal írt gondolatait engedte megszületni egy fiók mélyéről. A találó képzettársítások után felsorakozat azok az ismerősök, illetve barátok, akik kifejező illusztrációikkal járultak hozzá a kiadvány üzenetéhez, s egy-egy stílusos eleganciát közvetítő mélyvörös rózsaszállal térhettek vissza a helyükre.
Őszinte meghatottsággal, de kivételes összeszedettséggel foglalta el helyét a dicséretek össztüzében Csámpai László, a lírai művészete előtt adózó nézősereg előtt. Játszi könnyedséggel fogalmazta meg, mit jelent számára költőnek lenni a 21-dik században, milyen pedagógiai vonatkozásai vannak ennek a felelősségteljes lelki vállalásnak. Elmondása alapján, kedvtelésből ír, szerelemmel és néha alázattal adja át magát a gyermeki látásmódnak, mely szerinte a tiszta alkotás alapja. Írói tevékenységével nem csak a szebbik nemet, de a hazáját is szolgálva. Alázattal enged időnként a hívásnak, hogy tanítványainak ne csak szellemi vezetője legyen, de ő maga is újratanulja gyermeki énjének a tisztaságát, és merje ezen a törékeny szűrőn keresztül szemlélni a világot, mely látásmód többször visszaköszön első nyomtatásban megjelent verseskötetében is.
A lélekből született alkotások aztán lélekből meg is szólaltak László néhány közeli barátjának az előadásában, mellyel bepillantást engedtek a friss könyvszagú kötethalmok mondandójába. A költő végezetül egy-egy személyes gondolattal engedte útjára nyomtatott formába rendezett lélekdarabjait, a székek között kígyózó sorokban várakozó olvasói részére.
A “Kőből szívet készítek” című műalkotás, melyet egy, vagy inkább több barátság táplál, szárnyra kapott és útra kelt.
A gondolatokat lejegyezte: Ledniczky Éva