Portugália ékköve, a Sao Miguel sziget, az Azori-szigetek kilenc vulkanikus képződménye közül a legnagyobb az Atlanti-óceánon. Egy balatonnyi botanikus kert, a zöld sziget, ahol lassabban pusztít a civilizáció és több tehén lakja, mint ahány ember. A legnagyobb szárazföldi ott élő, őshonos emlős állat a vadnyúl, melyek számát néhány ragadozó madár tartja karban. Nincsenek nagy mérges pókok, kicsik se igazán és az emberre veszélyes kígyófajok sem jutottak el a szigetre. Szúnyogok és kullancsok sincsenek, nem írtják őket, de azokat sem akik megeszik ezeket a kártevőket. Így tartják az egyensúlyt.
A klíma egész évben kellemes. A hepehupás zöld táj varázsát hortenziazuhatagok és trópusi virágok látványa, vízesések és vulkanikus eredetű tavak mellett, a buja zöld növényzet adja miközben minden út az óceánhoz vezet. Lépten – nyomon egy-egy feltörő gejzír és vízesés gondoskodik a rendkívül magas páratartalomról, a fürödhető belső tavakról és az óceáni strandokról.
Egy régi desztináció a Lóháton a világ palettájáról felújított köntösben 2025. nyarán újra megvalósult álmot jelentett több tucatnyi magyar lovas számára. Az igazsághoz és a megvalósult álmokhoz azonban az is hozzátartozik, hogy szervezési szempontból ez a lovas tanulmányút egy rémálom is egyben. Sajnálni azért nem kell, de életszerű élménybeszámoló következik.
A sziget gazdasági fenntarthatósága az agráriumból, a tengeri halászatból és a turizmusból fakad, mellőzve minden tömegturisztikai szempontból vonzó látványosságot és szolgáltatási színvonalat. A reptéri működés a buszmenetrend is valahogy a helyi igényekhez igazodik, ahol senki sem siet, indokolatlan járatkésésekkel és vállalhatatlan csatlakozásokkal. Ez jó, abból a szempontból hogy a sziget csodája, természeti értékei és a csendet és a természetet kedvelő látogatói védettséget élveznek a zajos, tömegturisztikai desztinációt és feszített víztükrű medencét preferáló utazókkal szemben. Sajnos a huszonegyedik századi virágzó virtuális kalózkultúra is kiszámíthatatlan és indokolatlan pénzügyi kockázatot hordoz magában a szigetcsoport vonatkozásában. Minden körültekintés ellenére vannak szép számmal duplán foglaló szállásszolgáltatók, olyan autókölcsönzők amik csak papíron léteznek és mindenféle írt és kimondott szót figyelmen kívül hagyó szereplők a szolgáltatási szektorban. A térképen jelölt szolgáltatók fele nem, vagy már nem is létezik, és ez csak a helyszínen derül ki sokszor. A természeti kincsek sokasága azonban felülmúl minden várakozást, melynek köszönhetően a mérleg nyelve végül mégis a pozitív oldalra billen a látogatás után.
A vulkanikus szigetcsoport több tagja ma az UNESCO világörökség része, mely színhelye volt a legjelentősebb civilizációk találkozásának és talán olyanokénak is, mely a víz alatt élt tovább.
Aki egy kis mítoszra, esetleg mágiára vágyik nem csak természeti kincsek után kutat utazásai során, azoknak Atlantisz legendájával készül a zöld sziget és ókori krónikások nyomába eredhet.
A lovarda színhelye, mely évtizedek óta egy svéd házaspár gondozásában van, konkrétan víz alatt volt, kettéválasztva a Sao Miguel szigete, majd a vulkanikus tevékenységek során a felszínre került. Ezeket a nyomokat, jeleket természetesen nem festik fel minden útjelző táblára egy mély katolikus vallási környezetben az Atlanti-óceán közepén, de említést tesznek róla.
Lovas szempontból milyen kihívásokat rejt vajon a sziget?
Portugália kötődése és hagyománytisztelete a lovakhoz és a lovas kultúrához a szigeten is presztízsértéket ad a lovaglási lehetőségeknek és büszkeséggel ruházza fel ezt a szolgáltatási szektort. Joggal.
Lovas szolgáltatónk kiválasztásánál nem csak az emberi minőségek játszottak fontos szerepet. Lovaik, akik a mi hátasaink voltak zömében Lusitano lovak, akik második esélyüket kapták náluk az életben szabadtartásban. A zöld legelőkön kigömbölyödött nagydíjas lószágoktól kezdve, a nyugdíjas éveiket töltő bikatáncoltató munkalovakon át, számos helyi farmról, rettenetes béklyóktól mentett jószág is kísérte az utunkat, már kifogástalan fizikai és mentális állapotban. Távoli patás rokonaik valószínűleg a XV-dik században, a portugál hajósokkal együtt érkeztek a szigetre.
Legfőbb célpontunk és a világszinten egyedülálló megelevenedett tündérmese a Sete Cidades túra, mely egy szunnyadó vulkán vízzel telt kráterének peremén kezdődik, majd a belsejében végződik. Ködös, esős időben tapintható a misztikum. Egy kék és egy zöld tó ül ennek a természeti képződménynek a belsejében, melynek egy beteljesületlen szerelem során fakadó könnyek borítják a tükröződ felszínét.
A több irodalmi műalkotásból ismert alapkonfliktus a nemesi származású lány és a pásztorfiú története. A szerelmesek tollával írt cselekmény azonban nem egyezett a nemesi felmenők elképzeléseivel, ahogy a családi legendáriumokba a szabadság és a szerelem ritkán került egyébként is egy oldalra.
A szemük színére emlékezve született a kék és a zöld tó legendája ebben a vulkáni kráterben, mely ma a világ egyik legkülönlegesebb lovagolható helyszíne a trópusi virágrengetegben.
A tavak egyébként a sziget legjelentősebb édesvíz-ellátásának forrását jelentik, a lovak fürdését néhány évvel ezelőtt betiltották és ezzel egyidejűleg valahogy az emberek sem mennek már bele. Erre ugyan tiltás nincs, de néhány egyensúlyt vesztett kajakoson kívül közvetlen humán behatással ez a két tó nem találkozik. Minket sem buzdított mártózásra.
Az óceáni strandok azonban igen. Az úszni tudó vízkedvelők igazi paradicsommal találkozhatnak a szigete. Számos olyan strand áll ingyenesen (néhány kivétellel mind ingyenes) az emberek rendelkezésére, amely az apály-dagály vízszint váltakozás nyomán kivételes fürdési lehetőséget biztosít. A partmentén feltörő gejzírek ugyanis apály idején termálfürdős élményt kínálnak a kis öblökben, míg dagály idején egy kellemesen úszható vízélményt nyújtanak, megtört hullámokkal.
A sziget Európa egyetlen teaültetvényével is büszkélkedhet, mely Kínából importált keleti kultúrával együtt honosodott meg. A kerítés nem kolbászból van, hanem hortenziából, vagy gyömbérliliomból, esetleg kukoricából, de az ír behatás nyomán méteres kőfalakból is épülhettek. Az eső hol esik hol nem, de valahogy mindig ügyel rá a sziget égi gondozója, hogy amíg az óceáni virágoskert egyik fele ködpárába borul, addig a másik oldalon süssön a nap.
Nemzetközi sportrendezvények közül a szörfösöket látja vendégül az egyik fekete homokos hosszú partszakasz a szigeten. Mivel itt hullámok, deszkások és fürdőzők vannak azok is elválasztva egymástól lovakkal már nem lehet látogatni. Máshol pedig nincs lehetőség a sziklás partokon belemenni a vízbe, így aki óceánparti lovaglásra vágyik, annak azt javasoljuk, hogy válasszon másik túrá!
Aki viszont nem riad vissza a buja növényzettől, a világon egyedülálló lovagolható trópusi erdei növényvilágtól ahol nem kell attól tartania hogy egy levesestányérnyi pók a nyakába esik és három jármódban stabil lovas tudással rendelkezik, az a legjobb helyen jár. Hosszú vágták egy vulkán peremén és belsejében is, igazán ünnepi és különleges életreszóló élményt jelentenek. Testnek és léleknek egyaránt.
A vulkanikus sziget belseje rejt néhány olyan botanikus kertet is, melynek termálmedencéi közül van olyan, amely fürödhető is. Ezekbe a belépés általában időkorláthoz között.Az egész sziget védett növényvilággal rendelkezik és a természeti kincsekre is nagyon odafigyelnek.
Lovaglásaink során egy szakrális erdőbe – Holy Forest – is lehetőségünk volt belépni lóháton, melyben csak a szigetvilágra jellemző őshonos növények éltek és a lovak patái nyomán az ember lelkéig hatolt a virágillatú csend. Ehető, szedhető édeskömény és babérlevél is kóstolható volt lóhátról, mellyel párosult egy édeskés ánizsos, ködpárás virágillat is.
Erre a rendkívül buja trópusi jellegű virágoskertre, melyet Sao Miguel szigetnek hívnak a 2-300 éve telepített növények sokasága adja azt az arcát, amiért ma sokan látogatják. Őrzik azonban az ősit is, a rendet, a magokat.
Mikor a lovak második esélyéről beszéltek a túravezetőink, (akik egyébként minden növényt meg tudtak nevezni ami kinőtt a földből) én azt éreztem, hogy egy kicsit a mi második esélyünkről is szóltak ezek a történetek, ismeretek. A mi civilizációnk második esélyéről. Az újrakapcsolódásról a természethez, az anyatermészethez.
Az út önismereti szempontból is tartalmazott kihívásokat. Az erőforrások beosztása, tisztelete, az ősök, a növényzet, a víz elem iránti alázat megtapasztalása mutatott egy utat. Egy lóháton bebarangolható utat.
A sziget másik spirituális szempontból is érdekes alappillére a bálna és delfinles. Nem csak azért mert a nyári napfordulón utaztunk.
A szigetvilágot több, mint 20 bálnafaj veszi körbe a hatalmas hullámok alatt, és van, hogy a partról is látható ahogy jönnek-mennek, vonulnak kifújnak és delfincsaládok, delfiniskolák is kísérik őket.
A kalandkedvelőknek ezt az élményt hajóról, közelebbről is meg lehet csodálni, ahol lehetőség van rá, hogy akár egy felbukkanó bálna szemébe is belepillanthasson az ember. Állítólag ezt az élményt az ember lelkének éneke kíséri majd és életreszóló emlék lehet.
Előfordulhat azonban, hogy követheti a sorban hányás a hajó belsejében is ezt a közösségformáló, lélekreszóló élményt, egyikre sincs sajnos garancia, de a lehetősége mindkettőnek megvan. Nem mindig az utazó tudatos döntésén múlik, hogy melyiket válassza. A tengeri úton, az elmondások alapján öt bálna és többszáz játékosan cikázó delfin mutatta meg magát a hajósoknak.
A Sao-Miguel sziget, ahol derűre ború, borúra derű jön. Talán ez a közös út legnagyobb tanítása a 2025-ös évben lovas csapatunk számára.
A következő állomás: Írország lóháton, Szeptember végén. Ott találkozunk!
Lejegyezte: Ledniczky Éva
Fotók: Dr Safurt Gyula, Sarusi-Kiss Andrea és Ledniczky Eva
