Az elmúlt hatezer évben a civilizációs mérföldköveket a lovakkal közös utunk határozta meg. Az új évezred hajnala minden létező oldalról megingatta ennek az évezredes közös munkának a létjogosultságát. Fizikálisan soha ilyen jólétbe társadalom nem élt a Földön, mint ma, de talán lelkileg ennyire meggyötört sem. Lovas ember számára a ló mindig is társ volt, munka-, utazó társ, sporttárs, harcostárs vagy éppen társ a bajban. Ezek a szerepek a korszellem függvényében módosultak, de alapjaiban véve nem változtak meg. A 21-dik században sincs más dolgunk mint értelmezni, és a korszellemhez igazítva méltó helyén kezelni azt a kivételes lehetőséget, amelyet a lovak világa biztosít számunkra.
A közös út a digitális korszak hajnalán azonban beszűkülni látszik. Pedig talán soha, a közösen eltöltött évezredek alatt nem volt akkora szükségünk egymásra mint most. A területek, ahol a ló ma is szerepet kap társállatként, a hobbi lótartás és lóval asszisztált foglalkozások, lovas terápia, a ló- és lovassportok, a hagyományőrzés és lovasturisztikai vonatkozások, mely az ökoturizmus egyik aktív ágaként biztosít utat az anyatermészet és a teremtett világ újrafelfedezésére. A lólélek lüktető ritmusa megnyitja a kapukat a művészetek titkos világába is, melyről számtalan műalkotás tanúskodik az elmúlt hatezer év krónikásaként. Legyen az a művészeti ág táncművészet, írás, festés, grafika, retorika, filmművészet, bármi amihez inspiráció szükséges és belülről, a lélek mélyéből tör a felszínre és a legszebb ünnepi formájában szeretne megmutatkozni.
“Aki kézzel dolgozik, az kézműves, aki kézzel és ésszel, az mester, aki kézzel, ésszel és szívvel az művész.” (Aquinói Szent Tamás)
A ló azonban a szabadság szimbólumaként írta be magát a történelembe, minden további funkció talán csak másodlagos szerepet tölt be az emberrel való kapcsolatában.
Az eredeti képi világ talán évezredekkel ezelőtt is ugyanaz volt. A szél szárnyán vágtató ló ma is felszabadíthatja az ember szívét, csak a díszletek változtak.
Ezek a kivételes jószágok rendkívüli érzelmi intelligenciával rendelkező élőlények, akik lelki és fizikai működéséhez földrajzi elhelyezkedésünknek és hagyományainknak köszönhetően megkaptuk a hozzáférési kódot. Természetes közegükben, ménesi környezetben lehetőségünk van rá, hogy nem csak rájuk, de önmagunkra is, mikro- és makroközösségünkre egyaránt a természet részeként tekintsünk, és egy újszerű nézőpontból figyeljük meg az emberi kapcsolódásainkat is.
Vajon az eredeti képi világ milyen forrásból fakad?
Az információs hullám, mely távoli helyeket, tapasztalatokat és ismereteket kapcsol össze másodpercek alatt akár különböző platformokon a tudás áramlásának soha nem látott mértékben enged teret. Az ősök képi világa hozzáférhető tudásanyag azok, illetve azon népcsoportok számára a digitális kereteken túl is, akik rendelkeznek a hozzáférési kóddal.
Hogy értem ezt? A magyarságunk lélekkísérő állata a ló, melyhez a Kárpát-medencében születettek kapcsolódhatnak az életük során lelki és fizikai síkon is. Nincs olyan első találkozás egy lóval, mely ne váltana ki érzelmeket az emberből. Csodálatot, vágyat, szenvedélyt, szeretetet, félelmet.
Ez a hozzáférés azonban nem kizárólagos.
Számos olyan népcsoport élt és létezett a történelem során, és létezik ma is, akiknél a lónak kiemelt szerep jutott a szellemi és társadalmi közösségük kialakításában, kulturális életük megformálásában. Az, hogy ezzel a kivételes ajándékkal, mi hogy élünk, a globalizálódó világunkban, miként becsüljük meg, az csak rajtunk múlik. A gyors információáramlás összekötötte a földrészeket és az azonnali visszacsatolás lehetősége is adottá vált.
“The greatness of a nation and its moral progress can be judged by the way its animals are treated.” – “Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” (Mahatma Gandhi)
Az eredeti képi világ után kutatva, egy amerikai hölgy munkásságát szeretném megemlíteni nektek:
Kathy Pike – egy modernkori amerikai sámánasszony, a The Academy for Coaching with Horses alapítója, az Equine Facilitated Learning and Coaching programjának nagykövete. Küldetése, hogy a szeretet, az alázat és egy magasabb tudatossági szinten létező kapcsolatot mutasson be a lovakon keresztül, mely hatással van az emberre magára is, és rajta keresztül az anyatermészetre.
Írói munkásságában rávilágít a kérdéseknek és a válaszoknak arra a minőségére, mely túlmutat az idő klasszikus keretein. A lovak érzékelése prédaállat minőségükből fakadóan sokkal kifinomultabb, mint az emberé. Látásmódjuk és az alkalmazkodó képességük a túlélésre van kódolva. Természetes közegükben minden a közösségi szemléleten alapszik az együttműködési képességen.
Ez a túlélésük záloga.
A logikai megközelítés helyett a lovak világában az érzelmi alapú kapcsolódás ami segíthet élhető alapokat teremteni mindkét érintett fél számára. Aki a lovak útján szeretne találkozni a saját lelkével, az vélhetően ahhoz a szárnyaló ősi minőséghez keresi a kapcsolatot, amit a szabadság jelent. Ez a kapcsolódási formától, hasznosítási módtól és sport vonatkozásában szakágtól független.
Ráhangolódni a ménesi tudatállapotra annyit jelent, hogy közösségben gondolkodni, közösséghez tartozni, de nem elveszni benne. A lovak használják az érzékszerveiket, tudatában vannak a közösségnek, egységként szemlélik magukat, de figyelnek egymásra, az egyéni reakciókra, hangulatváltozásokra is.
A képesség, hogy a normálistól (megszokottól) való elmozdulást észrevegyék lelki és fizikai síkon is, nem egyebet jelent számukra, mint az életet. Közel 360 fokban látnak maguk körül a fizikai síkon is, de nem csak a látás, hanem a szívfrekvencia érzékelése is segítségükre van. Például, ha az egyik ménestag pulzusszáma megnövekszik, az abban az esetben adhat aggodalomra okot a ménes többi tagja számára, ha az a szereplő a közösségükben valamiféle tapasztalati és rendszerformáló erővel rendelkezik a többiekhez képest.
Ez a fajta interakciós képesség nagyban hozzásegíti a kétlábú klienseket is ahhoz, hogy megtanulják felismerni a hozzájuk tartozó érzelmeket, mi az ami másoké és mi az amire érdemes reagálni és mi az amire nem. A lóval asszisztál foglalkozások köre ezt a minőséget igyekszik felhasználni ahhoz, hogy az önismereti úton járók kapcsolódási, lelki nehézségeire tűpontosan rávilágítsanak. A lóval asszisztált foglalkozások során (EAL – Equine Assisted Learning) a kliensek megtanulnak a lovakkal kétirányú kommunikációt folytatni, célokat megfogalmazni és a kapcsolódás során rátekinteni az oda vezető útra, meglátni a felmerülő akadályokat és megtalálni a megoldási kulcsokat is. Az érzelmi intelligencia fejlesztésével olyan képességek is erősödhetnek, mint az önreflexió, a reális önértékelés kialakulása, önbizalom, bizalom, fejlődnek a szocializációs képességek és kiemelt szerepet kaphatnak a vezető- illetve vezetésfejlesztésben is, ahol a kapcsolódás kölcsönös tiszteleten alapszik.
A felgyorsult globalizációs folyamatokban sérült ösztönvilágunk gyógyításához, és képességeink újrafelfedezéséhez a lólélekkel közös út hatékonysága megkérdőjelezhetetetlen A 21-dik században több impulzus éri az embert egy nap alatt, mint néhány emberöltővel korábban egy évtized alatt. A lovakkal való közös évezredes utunk során ez a fajta lélekközpontú kapcsolódási forma talán kicsit túlmisztifikáltnak tűnhet, azonban a korszellem igényeihez igazodva mégis kiemelt szerepet oszt a lovak számára a tudatos lélekmunka során.
A globalizációs nehézségek kihívásaira természetükből és természetes működésükhöz nélkülözhetetlen fizikai szükségletükből fakadóan, nem engedik felszámolni az ősi kapcsolódási rítusokat és működési formákat sem.
Az egyetlen olyan domesztikált társállat melyet az ember nem tudott huzamosabb ideig a kanapén tartani maga mellett – átvitt értelemben.
A ló lételeme a mozgás. Megmozdít, kimozdít, korábban felgyorsított, ma visszalassít a természet ritmusához. A lovak kapcsolódása a természethez a természetes közegükön keresztül lehet harmonikus. Kathy Pike megfigyelései során azt a következtetést vonta le a túlzottan rebbenékeny, a külvilág hatásaira kiszámíthatatlanul, impulzívan reagáló lovak vonatkozásában, hogy a földelésük romlott meg. Kedvességgel, igazságossággal azonban ez a diszharmónia könnyen visszaállítható volt. Ez a diszharmonikus kapcsolódás humán vonatkozásban is könnyen felfedezhető.
Mit jelent az igazságosság a lovak vonatkozásában?
A természetükhöz közel álló környezetben, ahol a szabad mozgás és a szociális kapcsolatok lehetősége biztosítottá vált, kisimult a kapcsolódásuk. A lótest a lólélek templomává tudott válni, harmónia költözött a mindennnapjaikba. Ez az igazság az emberrel közös igazság. A fizikai testünkön keresztül nyílvánul meg a szellemünk is, még akkor is, ha szellem és a lélek határtalan a fizikai test lehetőségei viszont korlátozottak. Ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni a természetükből fakadó fizikai szükségleteik kielégítését sem a közös munka során.
Közös problémákra lehet közös megoldást keresni? Költői a kérdés.
A 21-dik század legnagyobb kihívása, hogy a újra meg kell érkezni ebbe a fizikai testbe a kortalan szellemnek, mert valahogy ez a kapcsolódási minőség az elmúlt évezredek során eléggé megkopott. Nem csak spirituális, szellemi, érzelmi, fizikai szükségleteik is vannak, ahogy nekünk, embereknek is. Fizikai aktivitásunk a digitalizált korszakban jelentősen visszaesett, illetve tovább csökkent az ipari forradalom óta. Gépek dolgoznak helyettünk és a lovaink helyett is. Már nem ők szállítanak minket, hanem mi szállítjuk őket és az élhető életterük is jelentősen lecsökkent. A mozgásszegény életmód nem csak az ember számára káros, a lovak számára még nagyobb veszélyforrást jelent.
Szeretni pedig sokféleképpen lehet, de jól szeretni csak egyféleképpen, hogy a másiknak is jó legyen.
Meg kell ismernünk egymást újra. A szél szárnyán vágtató ló ősi képe nem pusztán a szabadság romantikája, hanem egy belső állapot, amelyhez tudatos út vezet vissza.
A lovak világában nincsenek gyors megoldások. A lóasszisztált folyamatok és a természetes közegben való jelenlét azonban valódi találkozást kínál. Önmagunkkal. Ítéletmentes közegben, amikor képesek vagyunk visszalassulni a természet hívó ritmusára.
Lejegyezte: Ledniczky Éva
A fotókat készítette: Ivor Andrea
Hasonló tartalmakért, és hasonlóan érző, gondolkodó, támogató közösségért, csatlakozz a Lólélekre hangoló önismereti csoporthoz a FB-on.
