2020. augusztus 16-án, néhány perccel fél 5 után, újra nemzeti identitástudatunk jutott kifejezésre zenei formában – a győztes jogán – mikor egy magyar tréningben lévő versenyló – angol telivér – hátán Tomáš Lukášek zsokéval a nyergében elsőnek ért célba Pozsonyban. A magyaroszági felsőpakonyi tréningtelep kiválósága, a három éves kanca, Centa a szlovák Hazafi Díjban azokat a versenylovakat is maga mögé utasította az 1700 méteres távon, akik ellen kevésbé eredményesen szerepelt, többek között a budapesti Kincsem Parkban az idei évben. Talán csak szerette volna méltó helyen, egy másik Duna-menti fővárosban megcsillogtatni a tehetségét abban a bő másfél percben, amíg nyergében a lovasával megdolgoznak a győztesnek járó tapsért, elismerésért és a magyar himnuszért.
Centa tulajdonosai, a Deák család nevét viselő “Álmodó” istálló számára a lóversenyzés, az angol telivérek világa első látásra szerelem volt, melynek motorja Deák Sára, aki maga is tevékenyen részt vesz a telivérek felkészítésében, sőt maga lovagolja a lovakat a szervezett versenynapokon kívül. A lovak felkészítéséért, Maronka Gábor, idomár felel. Nehéz feladat azonban bármely családtagot, vagy munkatársat kiemelni az Istálló eredményessége kapcsán, melyhez megalakulásuk óta olyan kikezdhetetlen és kihaló félben lévő jelzők társulnak, a lószereteten kívül, mint a tisztesség és a becsület. Külső szemlélő számára is egyértelmű, hogy a kivételes emberi értékek mentén létrejött együttműködés a sikerük kulcsa. Számukra a lóversenyzés nem csak szerelem, hivatás is egyben, mely nagyon sok áldozatot, munkát, emberi és pénzügyi ráfordítást is követel. Talán nem túlzás azzal a hasonlattal élni, hogy a Deák Álmodó Istálló egy olyan szerelmes, aki két lábbal áll a földön, és bár a győzelemért versenyeznek, az, hogy a ló és a lovasa egyaránt egészségesen jöjjenek le a pályáról mindenekfelett álló prioritást élvez.
A pozsonyi “Závodisko” lóversenypályára 2010.06.28-án léptek először, Fejedelem nevű, akkor még magyar tenyésztésű telivérjükkel. Azóta 64-szer futottak szlovák pályán az istálló lovai, melyből 15-ször győzelem is született. Az istálló Crushing Power nevű angol telivérje az év hároméves kancája és sprintere lett Szlovákiában 2019-ben. A himnusz azonban, jelen esetben a magyar himnusz, csak a kiemelt versenyek velejárója. Centa a második angol telivér az istálló pályafutásában, aki gazdáinak és követőinek kiérdemelte azt a dicsőséget, hogy büszkén állják végig a megérdemelt dallamokat egy verseny végén, a szlovák Hazafi Díjban. Először 2014.06.08-án Mediplomat nevű, igen eredményes versenyló dolgozott meg ezért a kiváltságért.
De miért Pozsony, és miért a “Závodisko”? A magyarországi lóversenyzés történetének helyi vonatkozásai, egészen a XIX. század elejéig nyúlnak vissza, mikor az Európa szerte híres felvidéki ürményi (most Mojmírovce) birtokon 1814. május 22-én Hunyadi József gróf megrendezte az első lóversenyfutamot. Hivatalos adat nem maradt fent arról, hogy az akkori közönség kötött-e fogadásokat, vagy inkább csak gyönyörködtek a lovak vágtájában, felmérve azok teljesítményét. Az azonban bizonyos, hogy az európai közvélemény számontartotta a nemesi birtokot és az ott rendezett rangos futamokat is. Gróf Széchenyi István ekképp ajánlja Lovakrul, című művét, mely generációkon átívelő alapműve a lovas társadalomnak azóta is, a megboldogult Hunyadi grófnak, a birtokgazdának:
“A kisded makkbul, ha nem romlott, idővel termő tölgyfa lesz, csak senki el ne gázolja.”
Az első szabályos magyar lóversenyt 1826-ban Pozsonyligeten tartották meg, mely Széchenyi a „Lovaspályázás törvényeinek projektuma” című versenyszabályzat alapján valósulhatott meg hivatalos formában is. Napjainkban a pozsonyi “Závodisko” vonzerejét sokkal inkább a különleges közösségi hangulat adja, mely mint egy békés, értékőrző gyöngyszem biztosít terepet a nemzetközi futamok szervezésének is. A Duna-menti lóversenypálya hangulata, és egyedisége a jó versenyfeltételek mellett is vissza-vissza csábítja a magyar angol telivér futtatói közönséget. A jó gyep, a jó versenytávok, a jó súlybeállítások, és a bő 3-4 órás autóút, lovakkal is megközelíthetővé és élvezhetővé teszi a kis 1600 m-es pozsonyi pálya által kínált feltételeket, ahol érdemes lehet akár barátilag is időről időre megmutatkozni, tiszteletünket tenni. Közös nyelvként a lovak, a lószeretet érzése fogalmazódik meg a lovas sportok királyának pozsonyi ékszerdobozában. A 2020-as év gazdaságilag nyomott hagyott a pozsonyi lóversenypálya életében is, és vannak díjtételek, amik a korábbi évekhez képest megfeleződtek, vagy akár elharmadolódtak.
Szerencsére a “Závodisko” vonzereje nem kizárólag pénzügyi feltételekhez kötött, és a barátság, mely a Deák Álmodó Istálló és a pozsonyi versenypálya között szövődött, nem csak a másik utolsó filléréig tart. Versenyeiknek nem csak résztvevői, de győzteseivé is válnak időről időre. Mindannyiunk büszkeségére és szerencséjére, így ha kedvünk tartja az Istálló közösségi oldalán lelassíthatjuk a görgetősebességünket és elmerenghetünk az eredményes lovas pillanatokon. A legnépszerűbb videómegosztó portálon visszanézhetjük és meg is hallgathatjuk a magyar himnuszt Pozsonyban 2020. augusztusában, mely egy ló és lovasának közös, bő másfél perces közel 60 km/h-val száguldó szívdobbanása nyomán született.
A gondolatokat lejegyezte: Ledniczky Éva
A pillanatot megörökítette: Anton Martinec