Néhány héttel ezelőtt, a Magyar Lovas Nemzet Facebook csoportjában, egy rövid, figyelemfelkeltő videón akadt meg a szemem:
Lovaglás eszközök nélkül, alternatív lóképző kurzus indul. Jelentkezni lehet, motivációs levél kíséretében – hirdette a poszt – meggyőző és lényegretörő vizuális elemek kíséretében. Fontosnak tartottam, a saját vonatkozásomban is, hogy röviden, tömören összefoglaljam, én mit várok ettől a képzéstől, hova szeretném beilleszteni, felhasználni az utam során, amelyet egy lóval biztosan, de inkább több lóval közösen járok a kölcsönös tisztelet jegyében.
A lovak vonatkozásában alkalmazott szelíd kommunikációs eszköztáram bővítésén túl, én az anyanyelvi kifejező képességem fejlődését is meghatároztam, elvégre az írásaim nem csak a fiókban végzik. Akinek pedig tollat ad a kezébe az élet, az ezzel járó felelősséget is köteles hordozni, megjelenési formától függetlenül, nem csak minőség, de hitelesség vonatkozásában is.
A meghatározásomra befogadó válasz érkezett. 5 egymást követő héten került sor az egyszemélyes foglalkozásokra, a Fejér megyei Etyeken, az Öreghegyi dűlő borvidékének szívében, talán ott ahol az igazság lakik. Az időjárás kegyessége kísérte ezt a számomra nagyon elmélyült, őszinte és végső soron felszabadító időszakot.
Az erősségeimmel és a gyengeségeimmel is szembe kellett néznem, a visszacsatolás pedig azonnal megtörtént. A sallangmentes munka, a befektetett idő, energia és anyagi ráfordítás gyümölcse érlelődött a szemem előtt, a lovak számára is értelmezhető, tiszta kétoldali kommunikációban a saját vonatkozásomban is. Ervin egyértelmű, tiszteletteljes és hiteles iránymutatásait követve.
Hétről hétre egyre felszabadultabban és egyre lelkesebben készültem a saját lovammal is, számomra ismert környezetben az előttünk álló feladatokra. Nekem nem volt tudomásom olyan problémáról a lovammal közös kapcsolatban, amivel ne lehetne együtt élni, de újra elkezdtünk beszélgetni. A változás képességét önmagamban ismertem fel, és ezzel azt hiszem tartoztam a lovamnak is. Sokkal nagyobb rálátást kaptam az ő nehézségeire, az erősségeire és a kapcsolatunk minőségére is, mint amivel korábban rendelkeztem.
5 hét alatt nem lehet megváltani a Világot. A hitet azonban abban, hogy aki lovakkal foglalkozik az alapvetően legyen lovas, visszakaptam, melyet egy életreszóló vállalásnak gondolok.
Az eszközmentes lovaglás pedig nem egy mítosz, egy elérhetetlen minőség már számomra, hanem egy félrebeszélés nélküli kapcsolati fokmérő ló és ember között, ahol ha nem is lehet mindenkinek, mindent elérni, de mindent meg lehet beszélni.
Így tudnak a lovak, lovak maradni, az emberek pedig emberek a közös út során.
Szerintem.
A gondolatokat lejegyezte: Ledniczky Éva
A pillanatot megörökítette: Muffinproject Photography