“Vannak helyek, történetek minden ember életében, amelyek érdemesek az időtlen emlékezetre, és vannak krónikások akiknek tollat ad a kezébe az élet, hogy mindezt meg is örökíthessék. Ők azok, akik olvassák is a körülöttük lévő teret, majd élnek a lehetőséggel, hogy tollukkal mintázhassák meg azt.”
Ez a toll felelősség, minőség, hitelesség. Végtelennek tűnő táncával hivatott szolgálni a lélekmelengetésre vágyó olvasót. Az Igazságmorzsák című könyv háromszázezer szívből jövő karakter, mely a Dunakanyar festői ihletettségű tájain kalauzolva repíti azt, aki kézbe veszi a puha tapintású könyvecskét, az Alpok büszkén strázsáló vonulatáig, majd újra vissza Magyarország különleges tájaira, dacolva az idő fogaskerekével. Lóháton, vagy éppen a lélek képzeletbeli szárnyain vágtatva vezetnek a sorok, filozófiai kérdéseket boncolgatva a kiforrott stílusú történetmesélő nyomtatott betűtengerében.
Mégis inkább lovas, mint spirituális, inkább valóságos, mint képzeletbeli. Mert lehet így is.