Ki ne ismerné a klasszikus elnevezéseket a telefonjának a névjegyzékében, amiről eszébe jut, ki hívja, vagy kit kell keresnie? A Vizes Tomi, a Gumis András, a Tüzépes Karcsi, vagy a lovas körökben beágyazódott verziót, ahol a lónevek vezetéknevekké lépnek elő, majd rendeződnek Szikra Zsuzsi, Lady Évi és hasonló névmódosulások mentén. Ezen a köznapi rendezési elv mentén került egy névjegyzékbe Szűcs “Bitless” Kriszta is, a World Bitless Association magyarországi képviselőjének neve, aki trikolor zászlójára nem kevesebbet tűzött, mint a díjlovas szakágon belül, lovasként, versenyzőként, edzőként bemutatja:
lehet így is. Magyarországon is.
“Dressage, the highest expression of horse training, is considered the most artistic of the equestrian sports and can be traced as far back as ancient Greece.”
A díjlovaglás, a lóképzés magasiskolája, lovas sport, mely maga a művészet. Gyökerei egészen az ókori Görögörszágig nyúlnak vissza – hirdeti a FEI (Federation Equestre Internationale) honlapja. Sokak szerint a ló és lovas közti harmónia leginkább ezen a lovas szakágon keresztül tud megmutatkozni, míg mások más preferenciák szerint sorolnak. Nem vagyunk egyformák, de egy biztos: Kriszta számára szerelem. Nem is. SZERELEM. Csupa nagybetűvel.
A szenvedély, az egyszerűség, és az alázat üzenete fogalmazódott meg Kriszta minden mozdulatában a huzatos fedeles lovardában, a Pilis hegység vonulatával a háttérben, Belle hátán, aki hű patás sporttársa ezen az úton.
Szűcs Kriszta négy gyermek édesanyja, a “Bábozd zöldre” elnevezésű civil szervezet vezetője, a Pálosok földjén, Pilisvörösváron tart képzéseket kortól függetlenül azoknak a lovasoknak, akik vele egy irányba tartanak. A Facebook közösségi portálon egy csoportot is üzemeltet: My Way to Dressage – Természetes díjlovaglás címmel, ahol egészen az alapoktól M szintig mutatja be az alternatív út speciális szegmensét különböző nézőpontokból.
A gazdasági érdekek és a teljesítménykényszer érzelemmentes, ami kevésbé élhető keretrendszert teremt lónak és lovasnak egyaránt. Igaz ez a versenysport csúcsától kezdve egészen azokig a hobbistákig, akik a lovas közösség legalább nyolcvan százalékát teszik ki a huszonegyedik században. A versenysportban objektív mérőszámok mentén értékelnek, így az érzések hosszú távon háttérbe szorulhatnak, pedig a lovaglásban ezek megnyilvánulása a legfontosabb. Mi lehet a megoldás?
A lovas sport szakmaiságra hivatkozva Magyarországon sokáig teljesen elzárkózott attól, hogy az alternatív utak létezését, létjogosultságát egyáltalán számításba vegye. A nyugat azonban elszaladt mellettünk, hiszen például Hollandiában a versenysportban valamennyi szakágban elfogadott a zablamentes eszközök használata. A határok feszegetése és az etikai kérdések tisztázása, megvitatása azonban a lovas sport és a lovas sport képviselőinek felelőssége, az együttműködés kulcsa ott van. A
felelősség azoké, akik a „kirakatban” vannak. A példamutatóké.
“Soha ne becsüld alá azokat a dolgokat, amiket talán ma még el sem tudsz képzelni.”
Az idézet a tengerentúlra vezet, az álmok világába, Karen Rohlf nevéhez köthető, aki tanítványai számára igyekszik autentikus példát mutatni a díjlovaglás és a természetes lóképzés sajátos ötvözetéből. (https://dressagenaturally.net/meet-karen-rohlf/)
Az álmokat azonban nem adják ingyen.
Az eszközmentes díjlovaglás felé vezető úton, a zablamentesség egy meghatározó irányjelző, nem végcél, hanem egy félrebeszélés nélküli kapcsolati fokmérő ló és ember között. Karen munkásságának megismerése Kriszta számára is mérföldkövet jelentett, hogy saját stílusát, életútját és lélekfeladatát ötvözve, mérföldköveket jelöljön ki a lovak és a lovasok jólétét kísérő úton, Magyarországon a versenysportban is.
2022. októberében lehetőség nyílt rá, hogy egy két napos szakmai programsorozat során új perspektívából tekinthessenek rá a résztvevők a díjlovaglás és a természetes lóképzés kapcsolatára. Több száz résztvevő érdeklődése, nyitottsága és tenniakarása adott új lendületet a Bitless Dressage Hungary/Természetes díjlovaglás kezdeményezésének. Ez nem a spanyol viasz, nem kellett feltalálni
újból, sokan vannak lótulajdonosok, lovasok akikben a napi munka során felmerül az az igény, hogy valós visszacsatolást kérjenek a lovukkal felépített út járhatóságáról.
Amiben mégis nagyon egyedi ez a kezdeményezés az a verseny kérdése, a verseny a természetben is létező jelenség, de a sport sokak számára kizárja a partneri viszony lehetőségét a hátas jószággal. Más perspektívából, a verseny hatékony közösségépítő erő és kaland lehet. A hibák ugyan kihangosodnak és egy ilyen helyzet objektív tükröt tarthat a lovasok elé, ezzel biztosítva a fejlődés lehetőségét.
Meghatározó személyiségfejlődési mérföldkő, ha a lovas képes szembenézni saját hibáival.
Lehet hibázni?
Ez egy igazán előremutató kérdés. Nem, nem lehet, de csak az nem követ el hibákat, aki nem csinál semmit. A lényeg, hogy ismerje föl az ember, és vállalja érte a felelősséget. Évtizedek óta, a zablamentesség, az eszközmentesség a lóval közös partneri viszony kialakítása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően kizárta a versenyzés lehetőségét. A partneri viszony kialakításához azonban nincs rövidebb út, csak az álazat útja, mely harmóniát és együttműködést szülhet az ember és a ló között, a versenyszférában is.
Miben hoz változását 2023-ban a Természetes díjlovaglás Magyarországon? Az álmok célokká szilárdulnak, a célok kijelölése pedig elérhető távolságba hozza az érdeklődők számára az elérhető mérföldköveket. Újabb workshopok, versenyek, szakmai fórumok hírét hozza a változás szele és az újjászülető reményt, hogy a különleges végre természetes lesz, mindannyiunk örömére.
Végezetül egy idézet következik, egy nagyszerű dalból, mely összeforrt Frank Sinatra nevével:
„I planned each chartered course
Each careful step along the by-way
And more, much more than this
I did it, my way”
Lejegyzete: Ledniczky Éva
Fotók: Kiruu fotó és Sziráki Lili